„…az igazi imádók léklekben és igazságban imádják az Atyát.” (Jn.4/23.)
Az elborzasztó híreket hallva, a megrázó képsorokat látva, az az érzésünk, mintha napok, órák alatt fordult volna ki sarkaiból a világ. Úgy tűnik, mindig van mélyebb bugyra a földi pokolnak. Ugyanakkor mindig azok keserítik meg az emberiség sorsát, akik a gonoszság erőinek zsoldjába szegődtek, akiknek sohasem elég drága az emberi élet…
Lélek és igazság – a legfontosabb összetartozó fogalmak. Halhatatlan lelkünkben hordozzuk Isten-képmásságunkat, emberré pedig - Aquinói Szent Tamás szavaival élve - az igazsághoz való viszonyunk tesz bennünket. Hova teszem, kinek adom a lelkemet és milyen viszonyban vagyok az igazsággal? Ezek az igazán kulcskérdések ma is…
Ha a lelkem rendben van és képes vagyok minden körülmények között az igazság útján járni, a lehető legfontosabbat van a birtokomban, amelyből minden további következik.
Mindennek azonban feltétele, hogy előbb az egyes ember „tegye helyére” a fejében és a lelkében a dolgokat. Azaz rá kell döbbennie, hogy ki az, akit valóban imádnia lehet, és kell; ki az, akire a lelkét bízhatja, és még időben szembesüljön az igazsággal...
A felismerés lehetőségével bárkit megajándékozhat Isten. Ennek találjuk szép példáját az evangéliumban, amikor elolvassuk Jézus és a szamariai asszony beszélgetésének leírását. A Jákob kutjánál történt találkozáskor – a zsidók által származása miatt lenézett és pogánynak tartott – szamariai asszony nem próbálja meg magát „jobb színben” feltüntetni. Őszintesége és szívének nyitottsága által beszélgetőtársában felismeri a Messiást. Tanúsága – hogy Isten sohasem „írja le” az embert, szeretete bármikor utolérheti - másokat is Jézushoz vezetett… (Vö.Jn.4/1-42.)
A húsvét előtti kegyelmi idő abban is lehetőséget kínál(na), hogy tudatosabban megéljük a világban a Krisztushoz való tartozást. Lélekből él az ember, ám ha lelkében nincs rend, ha már deformálta a világ, ugyan mivé fajulhat sorsa? Vajon milyen igazsága lehet?
            Igazi tragédia, hogy a magunk által alakított (sokszor inkább csak torzított) világ rosszindulatú tövisei a lelkekig hatolnak.
Lélek és igazság – e kettő összhangja biztosítja azt a belső harmóniát, mely Isten és ember előtt is hitelt érdemel…