„Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elitélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.” (Jn.3/17.)
Az emberek többsége szeret „ítélkezni”, ám általában elhamarkodottan, gyakran alaptalanul és meglehetősen hiányos információk alapján. Skatulyázzuk egymást, s ha valakit egyszer „elkönyveltünk” valahová, csak nagyon nehezen engedjük onnan szabadulni. A „skatulyákba zárt világ” rendkívüli mód megnehezít életünket és befolyásolja istenképünket is. Különösen az ószövetségi írások alapján azonosítják egyesek Istent a harag és bosszúállás istenével. Ezzel szemben a Szentírás egészéből sokkal inkább az irgalmas és könyörületes Isten képe rajzolódik elénk, aki Fiában önmagát áldozza értünk. Ezt pedig még a legrosszabb indulattal sem lehet büntetésként értelmezni.
Valamilyen módon mindannyiunkra hat az az erőszakosság és gonoszság, mely most különösen is tapasztalható közel, s távol a világban. Isten azonban nem a pusztulás istene, hanem a győzedelmes életé. Nem elítélni akarja a világot, hanem üdvözíteni. De nem akaratunk ellenére: velünk együttműködve. Tünékeny földi életünk és határtalan vágyaink közötti ellentmondást csak az üdvösség ígéretével lehet feloldani. Az üdvösség útján az ember Istentől jön és Isten fele tart. (Az idő és a távolság nem mindig vannak egyenes arányban egymással.) De nem magányos vándorlásra kárhoztattunk. Jézus az út, melyen a Szentlélek erejével végül Istenhez juthatunk. Miközben mi magunk is igyekszünk végigjárni, mások számára lehetünk út vagy adhatunk erőt. Szorongattatásaik idején általunk nyilvánulhat meg feléjük a Gondviselés. Isten rejtettsége, létének titokzatossága Jézus Krisztus kinyilatkoztatásában tárul fel előttünk, hogy aztán a Lélek erejében mi magunk is megtapasztalhatóvá tegyük a világban. Amikor szeretetlenségről, békétlenségről, meg nem értettségről, a részvét hiányáról panaszkodunk – akár közvetlen környezetünkben is -, vajon gondolunk-e arra, hogy ebben nekünk is szerepünk lehet?
Isten kegyelmes szeretete átjárja a világot, együttműködésre hív. Rajtunk (is) múlik, hogy szűkebb világunkban mennyire érvényesül…
Mindenesetre jó, ha tudjuk: Jézus nem az ítélet pallosával jön felénk, hanem a megváltás keresztjével. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy naponta ítéletet mondanak rólunk szavaink és tetteink…