„Aki nem veszi fel a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.” (Mt.10/37.)
Bizonyára sokaknak ismerős a történet, mely szerint, valaki nagyon elégedetlen volt a saját keresztjével, ezért elment egy „üzletbe”, hogy egy megfelelőbbre cserélje. Miután belépett a boltba, letette sajátját az ajtó mellé, majd elkezdett válogatni és próbálgatta a kínálatot. Egyik kicsi volt, a másik nagy, hosszú vagy rövid, túl szálkás, sima, súlyos stb. Végre talált egy megfelelőt. „Ez pont jó. Mennyibe kerül?” - kérdezte az eladót. „Nem kerül semmibe, mert ez az öné, ön támasztotta a polc elé, amikor belépett” - válaszolta az alkalmazott.
A kereszt szavunkat általában komoly nehézség, sajátos élethelyzet összefüggésében használjuk a köznapi beszédben. Súlya nyomasztja az embert, életének megkeserítőjét látja benne - közben azt gondolja, hogy másoké sokkal könnyebb -, de abban a pillanatban, amikor alázattal elfogadja, a benne rejlő lehetőségek is feltárulnak előtte. Ettől kezdve viszont a kereszt nem letaglóz és megnyomorít, hanem éppen ellenkezőleg: felemel.
Bár a keresztény kifejezés nem a kereszt szóból ered (hanem Krisztus nevéből), mégis azonosítható a kereszthordozással.  Ugyanis mindenkinek fel kell ismerni saját sorsában a neki „rendelt” keresztet. Ám nem elég „csupán” felismerni, el is kell tudni hordozni…
Jézus senkinek sem ígér problémamentes életet, sem földi előnyöket, sőt, nagyon gyakran kereszthordozásról beszél. Hívőként sohasem lehetünk kényelmesek, hiszen bizonyos értelemben meg kell tagadni emberi természetünket, sokszor elképzeléseinket – legyenek mégoly őszinték is. Erre utal Jézus, amikor követésének feltételéül a kereszthordozást fogalmazza meg. Ez a kereszt azonban sokféle formát ölthet: lehet betegség, akár egy családtag rossz szokása, vagy éppen kevésbé szimpatikus munkatársunk, főnökünk, akit kénytelenek vagyunk elviselni…
            A keresztnek viszont van egy páratlan tulajdonsága, ha megtanuljuk elfogadni, sőt, szeretni: megtapasztaljuk, hogy valójában különös erő és kegyelem forrása lehet. Bajban erősségünk, kilátástalanságban reménységünk – szabadításunk és üdvösségünk. „Ha örömest hordozod a keresztet, ő hordoz téged…” - vallja a középkor nagy misztikusa, Kempis Tamás.
Azonban a kereszt nemcsak Jézushoz, de egymáshoz is kapcsolja életünket…