„A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs…” (Mt.13/44.)
Nem becsüljük meg eléggé az értékeinket. Sem a képességeinket, egészségünket, emberi kapcsolatainkat, nemzeti vagy vallási identitásunkat… Az igazi tragédia, hogy előfordul, fel sem ismerjük a birtokunkban lévő értékeket. Az ember sajátossága, általában csak utólag döbben rá – rendszerint, amikor már elveszített -, hogy milyen „kincsnek” is volt a birtokában…
            Mostanság – a nándorfehérvári diadal dicsőségének fényében, illetve a mohácsi tragédia sötét árnyékában néha kontrasztosan is - szokás történelmi időkről beszélni. A „történelmi” jelző általában valami sorsot fordító dolog felismerésére, megcselekvésére vagy éppen elmulasztására, esetleg a nemzeti örökség eltékozlásának a veszélyére hívja fel a figyelmet…
            Amit értéknek tartunk, az meghatároz bennünket. Hat ránk – és nem csak elvi síkon… Bevonz bennünket, mint egy hatalmas mágnes. (Sajnos igaz, hogy a rossz is képes vonzani az embert.) Akár a megrögzött kártyajátékos, mindent egylapra feltenni, de tisztességes módon! Erről az örömről szól Jézus csodálatos példázat-sorozata a Máté-evangélium tizenharmadik fejezetében (44-52.). Ebben az örömben a mennyország előízét érezheti meg az ember. Amikor valaki rátalál a szántóföldön elásott kincsre, titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet. Ugyanezt tapasztalja meg az a kereskedő is, aki igazgyöngyöt keres. Mikor egy nagyon értékes gyöngyöt talál, eladja mindenét, hogy megvehesse azt. (Mt.13/ 44-45.)
            Sok becsületes ember tragédiája, hogy a kincs rejtve marad, jóllehet birtokolja a földet, melybe elrejtetett; többen nem ismerik fel az igazgyöngyöt, beérik az értéktelen üvegszemekkel is...
            Jézus azt mondja, adjuk neki értéktelen gyöngeségeinket, melyekkel újra és újra megterheljük saját magunkat, hogy cserébe miénk lehessen a Lényeg. Sehol máshol nem tudjuk letenni/„becserélni” hitványságainkat, hiszen folyton utánunk „hozzák” őket, kísérteni fognak. Ha rátalálunk igaz kincsünkre, többé nem kell bizonytalankodnunk az útkereszteződéseknél, többé nem támad hamis nosztalgia bennünk…