„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (Mt.16/24.)
Sápadt levelű, szomjas fák, kórónyira aszott kukoricatáblák és a hamuszürkévé szántott búzatarló szintén jelzi: lassan a tikkasztó augusztus napjai is leperegnek az idő rostáján. A nyár utolsó hétvégéjén – igaz, szinte észrevétlen, de ahogy múlnak a napok, egyre bizonyosabban - szedelőzködik a nyár…
Egyikünk sem tudja átugorni a saját árnyékát: emberek vagyunk, emberi módon gondolkodunk. Gyakran hisszük, hogy elképzeléseinkhez kell igazodnia az isteni akaratnak, ezért imádsággal megtámogatva minden esetben elérjük kigondolt célunkat. Aztán ha mégsem sikerül, csalódott kiábrándultságunk akár a hitünket is megrengetheti. Mindeközben úgy tűnik, hogy aki mit sem törődik a látható világon túli dimenzióval, mégiscsak könnyebben érvényesül. Mintha tényleg rendszeresen legyőznék a „világ fiai” a „világosság fiait”…
Amikor egy alkalommal Jézus az Emberfia szenvedéseiről beszélt tanítványainak, Péter apostol szemrehányást tett neki. Erre ő keményen megrótta: „Távozz előlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol.” Majd világossá tette a többiek számára is, hogy ha valaki a nyomába akar szegődni, akkor annak vállára kell venni a keresztet is. (Vö.Mt.16/21-16.) Aki a nyomába bátorodik, annak tudatosan kell vállalnia életre szóló módon ezt a terhet, mely a mindennapok felemelő és kevésbé felemelő pillanataiban egyaránt a vállaira nehezül. Krisztus pedagógiája, a kereszt pedagógiája egyszerre ajándék és áldozat. Az igazán hűségeseket nem elszakítja, hanem még szorosabban összefűzi, s lelkiekben biztos támaszuk a megpróbáltatások idején…
Bizonyos értelemben meg kell tagadni emberi természetünket, sokszor elképzeléseinket – legyenek mégoly őszinték is. Erre utal Jézus, amikor követésének feltételéül a kereszthordozást fogalmazza meg.
A keresztnek viszont van egy páratlan tulajdonsága, ha megtanuljuk elfogadni, sőt, szeretni: megtapasztaljuk, hogy valójában különös erő és kegyelem forrása lehet. Bajban erősségünk, kilátástalanságban reménységünk – szabadításunk és üdvösségünk. Nemcsak Jézushoz, de egymáshoz is kapcsolja életünket…