„Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” (Mt.18/21-22.)
A harag rossz tanácsadó – szól a jól ismert mondás. De azt is tapasztaljuk, nem könnyű mindig megbocsátani sem. – Főleg akkor, ha ismételten ugyanabban a helyzetben találjuk magunkat. - Ugyanakkor, ha hagyjuk elhatalmasodni a harag érzését, képes megmérgezni a szívünket-lelkünket, sőt, gyakran még a tudatunkat is elhomályosítja. Az így meghozott döntéseink, szavaink és cselekedeteink aztán újabb és újabb konfliktusokat szülnek… Valami hasonlót érezhetett meg Péter apostol is, amikor Mesterének tette fel a megbocsátás „kulcskérdését”. Jézus sommás válaszát a szívtelen szolga példázatával világította meg.
            Egy király számvetést akart tartani a szolgáival. Eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Nem volt miből visszafizetnie, ezért ura megparancsolta, adják el családjával és minden vagyonával együtt, hogy így fizesse meg a tartozását. Az leborulva haladékért kezdett könyörögni. A király megkönyörült szolgáján, sőt, a tartozását is elengedte. Amint kiment, találkozott szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta és fojtogatni kezdte, úgy követelte vissza a pénzt. Hiába könyörgött, nem volt irgalom, az adósok börtönébe vetette. Amikor minderről tudomást szerzett a király, maga elé idézte és így szólt hozzá: „Te gonosz szolga! Kérésedre elengedtem minden tartozásodat. Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged?” Az úr haragjában átadta őt a poroszlóknak, amíg az utolsó fillérig meg nem fizeti adósságát. (Vö.Mt.18/23-35.)
Az egyébként lobbanékony természetű, ám megtérése után Mesterét hűen követő apostol, Pál kéri a Jézusban híveket: „A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne engedjetek az ördögnek.” (Efezusi-levél 4/26.) A mindennapok fakó szürkeségében a türelmetlenség, szeretetlenség, békétlenség vagy éppen a rosszakarat tövisei sebzik gyakran fáradt lelkünket. Nem jó haragban élni. Nyugodt álomra sem számíthat a haragvó ember. Békességre kell törekedni másokkal, szüntelen gyakorolni a megbocsátás nagylelkűséget, hogy önmagunkkal is békességre juthassunk, majd másoknak is hitelesen tovább adhassuk a kiengesztelődött szív szeretetét. Akiben él a szeretet, az képes újra és újra megbocsátani a másiknak, mert tudja, hogy Isten előtt mindannyian irgalomra szoruló bűnös lelkek vagyunk. A bűnbocsánat, illetve a megbocsátás pedig szabaddá teszi az embert…