„A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” (Mt.21/42-43.)
 
Október. Az ősz legszebb hónapja. Csak a szépségét és harmóniáját tárja fel az évszaknak. Pompázatos ruhába öltözteti a természetet, az aranyló vörös legkülönbözőbb árnyalataival színezi a fák, bokrok lombjait. Közben tálcán kínálja föld termését, fák gyümölcseit…
            A teremtett világ Isten csodálatos ajándéka. Rábízta az emberre, hogy felelősen gondját viselje, óvja és őrizze. Az ember Teremtője elgondolása szerint része annak a harmóniának, mellyel eredendően a világ rendelkezik. Azonban ez a harmónia megbomlott, amikor az ember a saját érdekeit kezdet fölébe helyezni a Gondviselés szándékának…
            A szerzés féktelen vágya (anyagiakban és hatalomban egyaránt) kiinduló pontja az „elembertelenedésnek”. (Kivált, ha gyenge jellemmel és bosszúra szomjas, kicsinyes szívvel találkozik.) Naponta tapasztalhatjuk: szinte mindig az erőszakosabb, hangosabb joga érvényesül a világban. Isten értékrendje azonban teljesen más, hiszen a világ által megvetettre építette művét. Tulajdonképpen erre világít rá a gonosz szőlőmunkásokról szóló példázat. A gazda bérbe adta gondozott szőlőjét. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit, hogy beszedjék a termést, ám ők nekik estek elkergették, megverték, illetve megölték őket. A többi szolga is hasonlóképpen járt. Legvégül a gazda saját fiát küldte, gondolván, hogy azt csak becsülni fogják. A fiú láttára azonban így szóltak egymáshoz: „Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége.” Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. (vö.Mt.21/33-42.)
            A világméretű szőlőskert valódi gazdája a teremtő Isten, s benne a bérlők pedig mi, emberek vagyunk. Minden bizonnyal elérkezik majd a számvetés ideje. De az erre figyelmező szót vajon meghallja-e fülünk? A köz- és magánéletben tapasztalható felelőtlen tettek gyakorisága jelzi: sokszor már meg sem fordul a fejünkben, hogy mi is teremtények vagyunk, a Gazdának velünk is tervei vannak. A „szőlőskert” gyümölcsét lehetőségei szerint igyekszik – több-kevesebb – sikerrel mindenki élvezni. Azonban a sorsunk fordul rajta, hogy felismerjük-e a „Gazda fiát”; szívünkbe írjuk-e szavait vagy csupán az anyagiakra való törekvésünkben „gyümölcstelenül” azt is elveszítjük, amit görcsös ragaszkodással a magunkénak hiszünk…