„Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” (Mt.22/14.)
Szemet gyönyörködtető szépségekkel ajándékoz meg bennünket a természeti így ősz derekán. A hívő keresztények számára az október „Máriás” hónap is, hiszen ebben az időben különösen előtérbe kerül a Szűz Mária tiszteletére végzett ősi imádság, a rózsafüzér. Még az 1471-es Lepantói tengeri ütközet emlékére - ahol a törököt sikeresen visszaverte a keresztény sereg - október hetedikét Rózsafüzér Királynője ünnepévé tette V. Piusz pápa, ugyanis a reménytelennek tűnő helyzetben ezzel az imádsággal esdették az égi segítséget. Az október nyolcadiki ünnepen viszont a magyarok ősi ragaszkodása jelenik meg az Égi Patróna iránt, amikor, mint a Magyarok Nagyasszonyához fordul imánk (emlékezve a Szent Istváni-i felajánlásra). Aki – mint oly sokszor – teríti ránk égszínkék palástját, hogy védjen és óvjon; szüntelen megtérésre buzdítva, Isten felé terelve lépteinket…
            A világ számtalan zsákutcája kínál csillogó, ám a pusztulásba vivő lehetőséget. Így nehéz felismerni a saját utunkat és talán még nehezebb kitartani rajta. Bizony sokan eltévelyednek. Vajon hányan tékozolják el hivatásukat, váltják aprópénzre tehetségüket? A próbákon keresztül ismeri meg önmagát, illetve ismeri fel útját az ember. Isten folyamatosan hív és meghív, hogy vele járjuk a mindennapokat. Örömben, bánatban, jó– és balsorsban, egészségben vagy betegségben, közösségben vagy éppen társtalanságban… Ebben a felismerésben vagy rátalálásban lehet szerepe az „égi édesanyának”.
            Az evangéliumi király menyegzőt rendezett fia számára, a meghívottak viszont nem akartak részt venni. Ezek után más szolgákkal ismételtette meg a szíves invitálást. A meghívottak közönye ezúttal tragédiába torkollott: a király követségében járó szolgák közül többeket megöltek. Ekkor a király haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégette. Megmaradt szolgáit kiküldte az útkereszteződésekbe és mindenkit meghívatott, jókat és rosszakat egyaránt. Végül a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. (Vö.Mt.22/1-10.)
            Vajon hány visszautasított meghívás terheli a lelkünket? A kényelemből, büszkeségből vagy közömbösségből fakadó elutasítás mindig a meghívottakat minősíti. Ugyanakkor az együtt örvendezni tudás a nemes lélek képessége. Nem a teremtőjének tesz szívességet a teremtmény, ha felismeri küldetését, hanem az élete lesz szegényebb, ha figyelmen kívül hagyja meghívását...