„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” (Mt.22/21.)

„Szabad-e adót fizetni a császárnak?” – fordultak az ügyeletes „megmondók” és „igazságosztók” Jézushoz. A maguk szemszögéből tökéletes tervet eszeltek ki, hiszen ha igent mond, a jeruzsálemi főpapsággal gyűlik meg a baja, viszont ha nemet, akkor a helytartóságon jelentik fel, mint aki lázít a császári adófizetés ellen. De Jézus átlátott álnokságukon. „Mutassátok az adópénzt!” – szólította fel őket. Azok kezébe adtak egy dénárt. „Kinek a képe és felirata ez?” „A császáré” – felelték. Erre ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” Ilyen válaszra nem számítottak. Annyira meglepődtek, hogy szó nélkül otthagyták. (Vö.Mt.22/15-22.) A provokáció nyilván arra irányult, hogy Jézus valamelyik fél mellett, illetve ellen foglaljon állást: válassza külön az isteni és az emberi világot. Ő azonban az állampolgári kötelességek teljesítését éppen úgy megköveteli, mint az Isten iránti engedelmességet.

Ma is sokan szeretnék a vallást, illetve a kereszténységet a templomok falai közé zárni. Bizonygatják, a vallás magánügy. Mintha azt mondanák, nem lehet az ember egyszerre vallási normák és társadalmi előírások, törvények alanya. (Vö. Az egyház – ami egyenlő a hívő, keresztény emberek közösségével – ne szóljon bele társadalmi, politikai kérdésekbe: fogja be a száját…) Ez súlyos (vagy szándékos) tévedés.

            Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus sem akarta kivezetni a világból követőit, éppen ellenkezőleg, azt kívánta, hogy a mindennapokban éljék meg hitüket. Annál is inkább, mert a kereszténység, nem hétvégi (kb. hatvanperces) időtöltés, hanem következetes és világos életforma. Bár a történelem során sokszor üldözték Krisztus követőit (sajnos ez ma sincsen másként), ahol azonban szabadon gyakorolhatták hitüket, jótékonyan megváltozott a közgondolkodás és az élet. Hiteles, jó keresztényekre nemcsak az egyháznak, de a hazának is égető szüksége van. A teljes erkölcsi és gazdasági válság egyre inkább fenyegető árnyékában különösen is. Amíg azonban hitünket csupán a templom falain belül kívánjuk megélni, közös dolgainkat illetően sem számíthatunk javulásra…