„Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van.” (Mt.5/37.)
„Amit magyarázni kell, már régen rossz…” – tartja a mondás. Ködösítünk, magyarázkodunk, ideológiát gyártunk, hogy vélt igazunkat megvédjük. Nem akarunk veszíteni, bár tudjuk, hogy nincs mindig igazunk, ezért inkább kerüljük az egyértelműséget. Az ókori szofisták filozófiai találmánya volt az igazság viszonylagossá tétele, hogy elkerüljék a nyilvános összeütközést, illetve az ellenérdekelt fél képviseletéért is fizetést kérhessenek. Végül ez a „módszer” szükségszerűen megbukott, azonban időről időre mintha ismét feltűnne. Különösen manapság igaz ez a közéletre: röpködnek a fedezet nélküli ígéretek, a valós alapot nélkülöző vádak, állítások…
Jézus korában az érvényben lévő törvények – magas számúk miatt – tulajdonképpen ellehetetlenítették az emberek életét. Ezért többen – talán joggal - azt várták tőle, hogy megszünteti a sokféle előírást. „Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy tökéletessé tegyem” – hűtötte le hallgatóit egy alkalommal (vö.Mt.5/17-20.). Nem is a törvények számával, sokkal inkább azok értelmezésével foglalkozott. (Szomorú tapasztalásunk, ha az ember szívében nincsen szeretet, az aktuális előírások betartása mellett is pokollá tudja tenni a másik életét…)
Tényszerűség – ez az, ami manapság a leggyakrabban hiányzik. Érveket gyártunk - mindent a körülményekre fogunk -, csakhogy elkerüljük a felelősségre vonást, csakhogy jobb színben tüntessük fel magunkat mások előtt – köz- és magánéletben egyaránt. De sokszor ez történik akkor is, amikor ébredező lelkiismeretünk furdalna. Igaz, előfordulhat, hogy másokat sikerül becsapni, a „szívek és a vesék vizsgálóját” azonban soha…
Jézus világos egyértelműséget vár el tőlünk: határozott kiállást. A beszédben is. Minden túlkomplikálás, melyből hiányzik a világos állásfoglalás, sántít és hamis. Az igazság ugyanis sohasem függhet attól, hogy éppen kivel állunk szemben…