„Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül.” (Mt.26/45.b)
Az aranyvessző sárga szirmai hintáznak a vad szélben szikrázó ágakon. Az elmúlt napokban jóleső melegséggel áradt – a hideg-szürke napokon fázósan áhított – napfény. Aztán hirtelen mintha visszafordult volna – de a tél utolsó próbálkozása ellenére is tudjuk -, kétségtelenül és visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz.
Talán éppen tavaszt idéző, békésnek tűnő vasárnap lehetett az a kétezerévvel ezelőtti…
            A Betfagé felőli poros úton, a város felé poroszkáló csapatot nem várt lelkes tömeg fogadta. A pálmaágakat lengető sokaság már messziről feltűnt az érkezőknek. A városkapuval szemközti dombtetőn Jézus megállt. Minden bizonnyal tudta, érezte: bár királyoknak járó hódolattal fogadja a szent város, ám a falakon belül mégsem a dicsőség várja, mert ezzel a vasárnappal a megváltást hozó, szenvedésekkel teli (nagy)hét kezdődik el számára. Hiszen néhány nappal később, egy másik kapun, a pusztulását követelő, köpdösődő sokasággal szegélyezett úton, a szörnyű vég felé botorkál majd súlyos kereszttel a vállán… (Vö.Mt.21/1-11.)
            Virágvasárnaptól nagypéntekig nagyot fordul a világ. Az üdvrivalgó tömeg „hozsannája” öt nap múlva „feszítsd meg-é” változik, s elérkezik az óra, amikor az Emberfia bűnösök kezébe kerül…
            Valójában az ember kettőssége mutatkozik meg ezen az úton virágvasárnap és nagypéntek éles kontrasztjában. Azé a lelkes – bár valójában gyönge - emberé, aki, ha nem kapja meg azt, amire vágyik, akkor hirtelen a fröcsögő gyűlölet eszközévé alacsonyodik. Sértett önérzetének engedve azonnal a másik oldalra áll, s akiért még korábban rajongott, most az elveszejtésén munkálkodik… (Ne feledjük, Júdás, az iskaróti is Jézus választottja volt, aki végül mégis méltatlan tanítvánnyá vált…)
            Kezünkben pálma- és barkaággal üljük meg a virágvasárnapot, de ismerjük a történet folytatását (és a végét is). A böjt napjai során egy nagyon komoly lelkiutat is bejártunk/ bejárunk. Az előttünk álló rövid szakaszon minden azon múlik, hogy melyik oldalra állunk és a szent idő végén, ha elérkezik az óra, kinek a sorsában kívánunk majd osztozni…