„Békesség nektek!” (Jn.20/20.)
Félelem és zavarodottság ülte meg a tanítványok szívét a húsvéti vasárnapon. Ha Mesterüknek a keresztalakú bitó jutott osztályrészül, vajon milyen sors vár reájuk? Csak idő kérdése – gondolták - és Jézus elveszejtői vagy az általuk felhergelt tömeg, rajtuk is kitölti „bosszúját…” Zárt ajtók mögött, kétségek közt töltötték a napot, amikor az esti órákban megjelent az Úr közöttük. „Békesség nektek!” – köszöntötte őket majd megmutatta nekik sebhelyes kezét és oldalát. Láttára megrendültség és öröm töltötte el az apostolokat. Annyi gyötrelem, megaláztatás és szenvedés után a békesség üzenetével megjelenő Jézus kiárasztotta a világba Isten irgalmasságát és különös hatalomban részesítette tanítványait: „Akinek megbocsátjátok bűneit bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.” (Vö.Jn.20/19-22.)
Térdig járunk a gyűlöletben. Az utóbbi hónapokban módszeresen és nemtelen eszközökkel zajló uszító hergelés megviselte társadalmunkat. Sötét erőknek engedve, valakik mindenáron zűrzavart, káoszt akarnak kelteni. Külhoni hatalmak is leginkább ezt igyekeztek erősíteni, néha egészen nyíltan és durván…
Békére vágyunk! Bízva abban, hogy az Isteni Irgalmasság vasárnapján különösen is megtapasztalhatóvá válik a kegyelem…
Ha valakinek, Jézusnak minden bizonnyal lett volna nyomos oka és hatalma (is) ahhoz, hogy könyörtelenül leszámoljon azokkal, akik szenvedéseit okozták, akik elárulták, akik keresztre feszítették. Ehelyett azonban a kiengesztelődött szív szeretetével és a békesség üzenetével jelent meg a harmadik napon. Megváltott és megbocsátott!
            Néha reszketünk a félelemtől, dühtől, megnem értettségünkben, önzésünkben, hatalom- és szeretetéhségünkben, megsebzettségünkben… Kétségbeesésünkben már-már egymásnak esnénk vagy összeomlanánk, mert úgy fáj a világ, amikor Jézus megjelenik szívünk ajtajában és szelíden megmutatja véres sebhelyeit. „Békesség neked!” – szólít meg – és Isten irgalmas szeretetével magához ölel. Menedékünk és menekvésünk ez a szeretet, mely e legvégsőkig elment értünk. És a megtérés szándékával a szívünkben, bátran bízhatunk az isteni irgalom hozzánk lehajló mélységében.