Sok vád éri manapság a keresztényeket, illetve az egyháza(ka)t. Sok mindennel vádolják a hívőket és sokan szeretnék őket a templomok falai közé szorítani. Szélsőséges megnyilvánulásoktól sem mentes a közvélemény. Kétségtelen, alapot sajnos bőséggel szolgáltatnak az „egyháziak”, ugyanakkor a „támadók” a különféle – devianciáktól sem mentes – kisebbségek nézeteit mindenfajta aggály nélkül elfogadják, sőt, igyekeznek népszerűsíteni, akár valamifajta mintaként előírni azokat...
Valami nagyon hiányzik a társadalmunkból, közösségeinkből. Leginkább a szeretet, a türelem (vagy tolerancia) és a(z) (elv)hűség… Pedig Jézus éppen ezeket „határozta meg”, mint követői ismertetőjegyeit…
A szeretetlenség sebeibe botlunk lépten-nyomon. Pedig senki sem tartja magát rossznak, gonosznak, a tetteink viszont nagyon gyakran éppen az ellenkezőjét támasztják alá. Pontosan tudta ezt Jézus is, ezért sohasem a szóbeli hitvallást tette az első helyre. Hiszen mit érnek a szavak cselekedetek nélkül? A hívséget sem szavakkal kell kifejeznünk. „Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem” – mondja Jézus. Értékrendünket sem elveink folytonos hangoztatásával alakítjuk ki, hanem következetes magatartásunkkal, mely minden egyes döntésünkben, választásunkban is érvényre jut. Így választások után sem kell szégyenkeznünk elveink miatt – ha következetesek vagyunk -, és nem kellene hanyatt-homlok elhatárolódni korábbi önmagunktól és „át pozícionálni” magunkat, csak mert más időktől tartunk… (A következetes, elveiben hű ember még azok tiszteletét is kivívhatja, akik nem feletétlen vallanak vele azonos nézetet.)
Aki igazán szeret, az tiszteli a másikat, tiszteletben tartja érzéseit, elveit. Ha erre képtelen, akkor nem tud helyesen szeretni. Mert szeretni csak azt lehet, akinek elfogadjuk elveit, érzéseit az összes gyengeségével együtt.
A szeretet parancsa minden más parancsot felülír és megelőz. Ha igazán szívből fakad, nem méricskél és képes legyőzni a makacs racionalitást. Míg az ószövetségi törvény az „adok-kapok” elvén működött és kínos szigorúsággal a betűszerinti értelmezést követte, addig Jézus mindent az egész szellemében – az ember üdvösségét szem előtt tartva -, a szeretet „szemüvegén” keresztül nézett. Szerette volna, ha mi is ennek szellemében cselekszünk és így látjuk egymást…
