„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és megvagytok terhelve: én felüdítlek titeket.” (Mt.11/28.)
Hét közepén trópusi hőségben adott stafétát egymásnak a két nyári hónap. A forró levegő mázsás súlyként nehezedett minden létezőre. Sokak számára tűntek elviselhetetlennek az elmúlt napok. Hiába kerestük árnyas fák hűvösét, minden zugot könyörtelenül átjárt ez a szokatlanul magas hőmérséklet…
            Most különösen is találóan hangzik Jézus hálaadó „felhívása”, bár nyilván nem az időjárás viszontagságaira gondolt, amikor megfogalmazta a fenti sorokat. Az élet terheit cipelő, fáradt emberhez szól, aki az önzés, szeretetlenség és közömbösség könyörtelen hangzavarában gyakran magára marad a problémáival. Mindezzel szemben éles kontrasztként említi a szelídséget és alázatos szívűséget, mely talán még a legkisebbek körében tapasztalható meg. (Vö.Mt.11/25-30.) Mindezt szeretné bennünk is elültetni, ezért kicsit ki akar emelni bennünket a hétköznapok taposómalmából.
            A nyári időszak hagyományosan a vakáció, a szabadság ideje a többség számára. Szükséges lenne, hogy az ember évente hosszabb rövidebb időre képes legyen elszakadni a munkától és a pihenésre, a testi-lelki felüdülésre fordítsa ezeket a napokat, hogy aztán valóban feltöltődve térhessen vissza a mindennapokba, állapotbeli kötelezettségeinek teljesítéséhez…
            Kell, hogy az ember kicsit kizökkenjen az elszürkítő megszokásból. Azonban jó, ha tudjuk, a lelkiteher súlyát nem a nyaraláskor megtett távolság fogja feloldani, ahogyan a nyugalom sem fog belső békesség nélkül ránk köszönteni. Hívő emberként elsőként az evangéliumi kiengesztelődéshez vezető utunkat kell megjárni, hogy viszonyunkat is rendezhessük a világgal és egymással. De illúziót se kergessünk, ugyanis minden terhünktől nem tudunk megszabadulni. Azonban Jézus lábainál mégis minden teher letehető, még az is, amit aztán életünk (vagy életszakaszunk) keresztjeként kell türelmesen tovább hordoznunk…
A tomboló hőség idején különösen is jólesik a templom hűvös csendjében elidőzni, a gondjainkat kicsit letenni, megpihenni…