„Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.” (Mt.14/14.)
Rekordokat döntő, perzselő napsütéssel köszönt ránk az augusztus. Nem egyszerű felfrissülésre alkalmas helyet találni mostanság. De vannak, akiknek ilyenkor is helyt kell állni. Igazi, embert próbáló kihívás a szabadban végzett munka ezekben az órákban…
„Az élet megy tovább…” – szoktuk egymásnak (néha önmagunknak is) mondani, különösen olyankor, amikor valami tragikus dolog történik velünk, mielőtt teljesen beleragadnánk mélységes bánatunkba. Aki már kénytelen volt átélni hasonló helyzetet, tudja, hogy a gyász okozta lelki fájdalom képes a leginkább megbénítani az embert, miközben áthatolhatatlannak tűnő, láthatatlan falakat emel a külvilág felé…
Az evangéliumok, ha van készségünk hittel és nyitott szívvel olvasni fejezeteiket, minden élethelyzetben kínálnak számunkra lelki kapaszkodót. A Máté-evangélium elbeszéli az utolsó nagy próféta, Keresztelő János kivégzését (14/1-12.). Amikor Jézus értesült unokatestvére haláláról, mélységesen megrendült. Visszavonult egy magányos helyre, hogy gyászában egyedül lehessen. A nép azonban tudomást szerzett tervéről és megelőzte, így mikor megérkezett, már hatalmas tömeg várta. „Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.” Egészen késő estig tanította őket. Sőt, testi táplálásukról is gondoskodott, hiszen „megszaporította a kenyeret” és több mint ötezer embernek enni adott. (Vö.Mt.14/13-21.)
Jézus gyászát és szomorúságát félretéve fordult az őt bizalmukkal megajándékozókhoz: meggyógyította betegeiket, de nemcsak tanította őket, hanem kenyerükről is gondoskodott…
Állapotbeli kötelességeinket mi sem függeszthetjük fel: a ránk bízottakért minden körülmények között felelősséggel tartozunk. Sokszor éppen ez a kötelességtudat adhat erőt a folytatáshoz. Természetesen Jézus is nagyon jól tudja, hogy „emberből vagyunk”. Erre utal az evangéliumban használt szép kifejezés: „megesett rajtuk a szíve”. Azonban a lehetőséget számunkra is nyitva hagyta, ahogy az őt kereső nép előtt sem zárta be szíve ajtaját, úgy mi szintén bármikor „felkereshetjük”. Életünk minden egyes napja lehet „alkalmas idő”. Amikor úgy érezzük, fájdalmunkkal egészen magunkra maradnánk, jusson eszünkbe a fenti történet. Azt Ő sem ígéri, hogy a rossz meg nem történtté fog válni, hogy közreműködésével minden nem kívánt elkerülhető, viszont segítségével életünk minden egyes eseménye bőséges kegyelmek forrása lehet…