„Bizony mondom nektek: a vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában.” (Mt.21/31.b.)
Idősebb pedagógusok a megmondhatói, hányszor cáfolnak rá a későbbi évek a diákkori elképzelésekre, húzzák át a terveket, megváltoztatva akár a jellemet is. Mert bizony - nagyon gyakran – nem az egykori eminens tanuló köszön rá kedvesen, érdeklődve nagy szeretettel, hanem éppen az, aki sokszor felbosszantotta, s nem lángelméjével hagyott nyomot a tanári emlékezeten… Hát igen, van, aki sikeres-, míg más ember lesz (azért még mindig előfordul, hogy a kettő együtt történik). Bizony nem mindenki váltja be a hozzá fűzött reményeket.
Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe!” „Megyek” – felelte, de nem ment ki. Elment a másikhoz és őt is megkérte. „Nem megyek” – válaszolta. Később azonban megbánta és mégis kiment. Jézus a példázat után hallgatóihoz fordult: „Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?” „A második” – válaszolták. Erre Jézus megjegyezte: „Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában.” (Vö. Mt.21/28-32.)
            A sztárt, a szuperhőst lekörözheti a hétköznapok csetlő-botló figurája? Emberségben igen!  Az Isten házába járót a templomkerülő? Előbb juthat a mennyek országába a vámos vagy az utcanő, mint a látványos vallásgyakorló? Akár ez is előfordulhat. A hívséget a mindennapok cselekedetei igazolják. Az ünnepnapi áhítatott szinte mindig elkoptatják a hétköznapok. Lassan bedarálja az embert a „globális” sodrás – „úgyis a többség dönt” alapon – végül tehetetlenül megadja magát. Ha ez valóban így van, akkor kár bármit is „erőlködni”… Vagy?  Vagy végre a sarkunkra állunk és a világmegváltás utópizmusa helyett kézbe vesszük a saját sorsunkat és a konkrétumokban igyekszünk helyt állni ott, ahol élünk, ahol esetleg naponta szembesülünk a hiábavalósággal. Elsőként azon változtassunk, ami rajtunk múlik. Ha mégsem így cselekszünk, olyanok vagyunk, mint a történetbeli első fiú: csak a szánkat jártatjuk, és megteszik helyettünk azok, akiket éppen lenézünk vagy kritizálunk…
            A szőlő nagy, a munka sok – kivált ilyenkor szüret idején - bármit is mondtunk egykor, ha képesek vagyunk megbánni és tetteinkkel az ellenkezőjét igazolni, még minden helyrehozható…