„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt.5/8.)
Soványka napsugár táncol a leveleitől búcsúzni készülő ágakon. Ilyentájt az elmúlás szépségét tárja elénk a természet. A hajnali fagy suhintotta tarka lombok levelenként szédülnek halk zuhanásban a földre. Az erdők áhítatos csöndjében, az avarszőnyeggel egyesülve adják át magukat az örök körforgásnak…
            Színek-fények őszi harmóniája, a ködpárában úszó fagyos hajnalok és az egyre korábban jövő alkonyok közé szorított pompás, méltóságteljes szimfónia, mely kellő komolyságra hangolja az embert: a földi lét esetlegességére (is) figyelmeztet…
            Sokan voltak, kik előttünk jártak, s minden korban akadtak, akik személyes példájukkal mutatták meg az üdvösség útját, s ma szentként tiszteli őket az egyetemes egyház. Az életszentségre törekvés a világ szennyével és mocskával szemben ma is a tisztaságot helyezi előtérbe. Azt a tisztaságot, mely a szívből indul ki és képes átalakítani az embert.
            Az október végi – november eleji sötét csöndben a csillagoktól fénylő égbolt, mintha tükörképe lenne a fénytengerbe öltözött földi sírkerteknek.
            Mindenszentek ősi ünnepén az evangéliumból felhangzanak a Jézusi „boldogságmondások”. A néha paradoxnak tűnő párhuzamok jelzik, a boldogság nem a gazdagok, vagy „szerencsések” kiváltsága. A gyötrődő, napjait megküzdő éppúgy meghívást kapott, mint – a kívülről nézve – tökéletes körülményeket magáénak tudható ember. Ezt üzeni a halottak napján, szeretteink emlékére meggyújtott gyertya vagy mécses meg-megrebbenő lángja…
            Lelket mérgező korban élünk. Sok mindent elhitetnek velünk, csak hogy hátat fordítsunk a megtartó igazságnak és inkább áldozzunk a fogyasztás istenének. Közben egyre gyorsul a tempó, könyörtelen az iram, talán észre sem vesszük. Aztán hirtelen mindennek vége: „visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta” – mondja a Prédikátor (12/7.) János apostol viszont lelkesen tárja elénk a bizonyosságot: „Mindenki, aki benne reménykedik, szentté lesz, ahogyan szent ő maga is.” (1.Jn.3/3.) Élők-holtak, révbe jutottak és földi zarándokok összetartozunk. Most az Isten országából ők üzennek a már megtapasztalt evangéliumi tanítással: a szív tisztasága képes megláttatni velünk az Istent, aki az igazi boldogság forrása…