„Elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét.” (Mt.21/42.)
Október – az ősz legszebb hónapja. A legcsenevészebb cserjét, bokrot is csodálatosan szép ruhába öltözteti. A természet pompázatos ruháját minden bizonnyal a bibliai Salamon is megirigyelhetné, aki dicsősége teljében sem viselt nemesebb öltözetet. Bölcs a természet. Rendre elkövetkezik az idő, amikor eltűnik minden különbség. A lenézett, a kicsi éppen úgy tündököl, mint a nagyok…
            A természetben meglévő isteni harmóniát szívébe fogadva tanít alázatra a legkisebb testvérek rendjének alapítója, Ferenc. Assisi szülöttje talán máig egyedülálló módon élte meg Isten-ember-természet hármasának harmóniáját. Alázatos kicsinységével lett a legnagyobb. Mesteréhez hasonlóan szétosztva mindenét jutott az igazi kincs birtokába.
            Azt látjuk, hogy mindig az erőszakosabb, hangosabb joga érvényesül szerte a világban. A kicsit, a gyöngét, a csendeset, aki nem törtet, hanem türelmesen vár a sorára, rendre elnyomják, kihasználják. Isten értékrendje azonban teljesen más: a világ által megvetettre építette művét.  Tulajdonképpen erre világít rá a gonosz szőlőmunkásokról szóló példázat. A gazda bérbe adta gondozott szőlőjét. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit, hogy beszedjék a termést, ám ők nekik estek elkergették, megverték, illetve megölték őket. A többi szolga is hasonlóképpen járt. Legvégül a gazda saját fiát küldte, gondolván, hogy azt csak becsülni fogják. A fiú láttára azonban így szóltak egymáshoz: „Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége.” Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. (vö.Mt.21/33-42.)
            A világméretű szőlőskert valódi gazdája a teremtő Isten, s benne a bérlők pedig mi, emberek vagyunk. Minden bizonnyal elérkezik majd a számvetés ideje. De az erre figyelmező szót vajon meghallja-e fülünk? Vagy magunkkal is elhitettük/ elhitették, hogy minden csak úgy történhet, ahogyan elképzeltük, hogy csak a birtoklás tehet igazán naggyá?
A „szőlőskert” gyümölcsét lehetőségei szerint igyekszik – több-kevesebb – sikerrel mindenki élvezni (miközben kevesek privát tulajdonuknak tekintve törekszenek egyre inkább kisajátítani). Szent Ferenc életpéldájával az egyszerűséget, a birtokló helyett az osztó szeretetet állítja elénk. Sorsunk fordul rajta, hogy felismerjük-e a „Gazda fiát”; szívünkbe írjuk-e szavait vagy csupán az anyagiakra való törekvésünkben „gyümölcstelenül” azt is elveszítjük, amit görcsös ragaszkodással a magunkénak hiszünk…