„Vigyázzatok, virrasszatok és imádkozzatok…” (Mk. 13/33.)
Csodásnak indult minden, de az ember – a kísértő könnyű prédájának bizonyulva - már a legelső próbán elbukott, így kiűzetett a paradicsomból. A harmóniából kiesve, az isteni kegyelemtől megfosztva itta az engedetlenség következményeinek keserű kelyhét. Azonban a viharfelhőkkel terhes égbolton keresztül is, mint halovány reménysugár, jutott el hozzá az Úr jövendölése a napba öltözött asszonyról, akinek gyermeke legyőzi majd a gonosz ivadékát. A várakozás hullámvölgyekben bővelkedő, több évezredes időszakában, minden viszontagság közepette is, ez az ígéret tartotta meg az embert…
            Sajnos előfordul, hogy idillinek hitt életek omlanak össze egyik napról a másikra. Hirtelen változnak meg a körülmények, s nekünk pillanatok alatt kelle(ene) alkalmazkodnunk a nem várt helyzethez. Vajon mi adhat okot a fenn- vagy megmaradáshoz?
            Várunk. A tompa félelem szorításában szokatlan-furcsa advent elé nézünk. Vajon eltölti-e lelkünket a sorsot fordító remény? Most már biztos, hogy a színes, villódzó díszletek között hömpölygő emberáradat „megaélményéről” le kell mondanunk. Ezúttal sivár-kopár, néptelenebb útra kell lépnünk. (Talán ez jobban is hasonlít arra a vidékre, melyen keresztül – meredek hegyi kaptatók kopár sziklái között – Mária és József a születendő Gyermekkel a galileai Názáretből eljutott Júda Betlehemébe.) Talán a lényeglátó egyszerűségre is rányitja szemünket e sajátos helyzet. Jézus a kijárási korlátozás és a többi szükséges megszorítás ellenére is elfog jönni – ha mi is úgy akarjuk…
            Az Úr eljön. Nem tudjuk pontosan, életünk adventjének melyik szakaszában nyitja ránk az ajtót, ezért legjobb, ha folyamatosan készülünk. Nem tudhatjuk, hogy esetleg a betegség keresztjét is vállunkra helyezi vagy – aránytalanul nehéznek bizonyuló - lelki terhet kell elhordoznunk…
            A paradicsomi állapot elvesztésekor felhangzó isteni ígéret saját életünk adventjének is értelmet ad. Az idei esztendőben, sokkal inkább a belső értékekre helyeződik a hangsúly. Ez különös kegyelmi lehetőség is lehet a számunkra. Induljunk bátran! A várakozás első gyertyalángja lobbantson reményt a mi szívünkben is, mely vágyott célunkhoz napról napra bennünket is közelebb vihet…