„…Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.” (Jn.20/9.)
Hatalmas robajjal hengerült a súlyos zárókő a sír elé… Csend van. Némaság. Vége van. Hosszú és fájdalmas volt az agónia. A könnyek elapadtak. El kellett engedni őt. Így volt megírva. Kiszenvedett. Még fülünkben van utolsó zihálása, szemünk előtt szürkefátyolos tekintete és zeng a „Feszítsd meg!” - „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”  (Mk.15/34.)
Júdás elárulta, Péter megtagadta, Pilátus a keresztnek adta. Veronika kendőt nyújtott neki, Cirenei Simon segített a keresztet hordozni, a katonák megfeszítették, a jobb lator megtért, a szeretett tanítvány pedig az üres sír láttán bizonyosságra ébredt… - csak a nevek változnak a szerepek ma is ugyanazok. Vajon melyik a miénk?
A mi bűnünk, a világ bűne! Nagypéntek véres iszonyata után, nagyszombat zsibbadó, néma fájdalmára eljön a harmadik nap: húsvét vasárnapja…
Mikor megvirradt, békesség és nyugalom áradt a Golgota dombja felől, ahogyan a könnyesen és szelíden ringatózó olajágak ölelélésből egy üres sír tárult a világra…
Ez lett emberségünk legszebb, legragyogóbb hajnala. Isten így válaszolt az ember véres szörnyűségére. Csendben, fényben, szeretetben. A kegyelem kiáradásával győzte le a halált! A kiengesztelődés, azaz a megbocsátás és feltámadás bizonyossága és gyönyörűsége lett hitünk alapja. E nélkül értelmetlen lenne minden. Megváltott emberek lettünk!
A szenvedés értelmetlenségét, a halál hiábavalóságát rontotta le Jézus azzal, hogy minden bűnünket, gonoszságunkat és szeretetlenségünket elhordozta. Ugyanis a kereszt ereje a gyengeségben mutatkozik meg igazán. A szeretet útján a kereszt viszi előre a világot!
Húsvét önmagunkkal is szembesít. Jó tudni, hogy a kemény sziklapadon végül nem marad más, mint az üres halotti lepel. Az a gyolcs az első bizonyosság az üres sír mélyén.
A húsvétvasárnapi nyitott sír Isten irgalmát és szeretetét tárja fel a világ előtt. Hiszen a sziklasír csak látszólag üres, valójában tele van bizonyossággal.
Nem eleve elrendelt szükségszerűség, hogy mindig a brutalitás győzedelmeskedik a hűség és szelídség pedig eleve vesztes pozíció, ahogy a szenvedés után sem csak a vég következhet. Mindezt azóta tudjuk, mióta Jézus értelmet adott neki…
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt, alleluja!