„Az Ige testé lett és közöttünk lakott.” (Jn.1/14.)
Lassan készülődik. Csillagokból szőtt köpönyegét magára teríti az alkony, aztán egyik pillanatról a másikra csend borul az éjszakára. Míg a gyermekek izgalma fokozódik, a magányos szívét sírás fojtogatja, közelít az Úr…
Kik előbbre járunk az időben, a hajdan volt karácsonyok emlékképei villannak fel előttünk: szüleink találékonysága, ízeket, illatokat vélünk érezni, aztán mintha a csengettyűt is hallanánk, talán egy kevésbé csillogó, ám szeretettel teljes múltból. Hogy elrepültek az évek… De éppen abból a szépből, jóból kellene most valamit átadni gyermekeinknek, unokáinknak, hogy egyre tudatosabban megéljék és tovább is vihessék karácsony lelkületét…
Míg játszanak a fények, vakít a csillogás, az idő betelik. Vajon eljön-e? Megszületik-e a béke? Rorátés reményeink beteljesüléséhez közelebb jutottunk-e?
Amilyen volt az advented, olyan lesz a karácsonyod – tartja a régi mondás. A hipermarketek, üzletek polcai letarolva, kilométeres sorok a bevásárlóközpontokhoz vezető utakon… Mintha a fogyasztás istenétől várnánk szeretetlenségünk megváltását, felhorzsolt lelki sebeink gyógyulását… Aztán ahogy a hűtőszekrény kiürül, úgy múlik majd el az ünnep, s marad az üresség… No de éppen azért küldi Fiát az Isten ma is, hogy a lényegre irányítsa figyelmünket. Ugyanis azt nem lehet egyetlen áruházban sem megvásárolni, kézbe fogni és úgy felmutatni. Nem, mert az a lélek mélyéről fakad a betlehemi jászol melegével. Advent idején ezért kelt útra nap, mint nap az ember, hogy virrasztó éberséggel tegye nyitottá a szívét, hogy lakást vehessen a szent estén az értünk földre jött Üdvözítő.
„Hogy a világban egyszer béke legyen, azt magamon kell elkezdenem... lélektől lélekig: a békesség így születik” – énekli találóan szép szövegével az imperfectum együttes. Hát nyissuk meg a szívünket, hogy befogadhassuk az isteni szeretetet és végre békességre jussunk: elsőként önmagunkkal Istenben, embertársainkkal, aztán a világgal…
Az idő betelik, adventi utunk végéhez érünk, ne sajnáljuk az utolsó lépéseket megtenni.
Mert „az Ige testé lett és közöttünk lakott.”  Csak rajtunk múlik, hogy szenteste nálunk is lakást vegyen…
Legyen áldott, boldog karácsonya minden jóakaratú embernek!