„Az Ige testé lett és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn.1/14.)
A nehéz párával terhes, komor felhők fölött a leghosszabb éjszakán is csillagok ragyognak. Sőt, akkor ragyognak igazán. Havatlanul, hideg esőtől verten is kristály tisztán. Mert ez az űrön túli tiszta fény minden homályon és sötétségen áthatol, ha elérkezik az ideje. Békét hoz magával lövészárkon innen és túl, gyászban, bánatban, örömben, csalódásban, keleten, nyugaton, családosnak, magányosnak, árvának, özvegynek, rabnak, szabadnak, hívőnek, nem hívőnek egyaránt. A kérdés valójában az, mi készen állunk-e? Készek vagyunk-e megnyitni szívünk ajtaját és befogadni Őt, az Üdvözítőt…
            Oly sok mindent elmulasztunk életünk során - esetleg sokadszorra is… Mégis esélyt kapunk, hogy jóvá tegyük a jóvátehetetlent, hogy begyógyítsuk felhorzsolt lelki sebeinket, amiket önmagunknak és egymásnak okoztunk. A szeretet és békesség Istene közénk jön, szívünk-lelkünk betlehemébe száll…
            Játszanak a fények, vakít a csillogás, távolról csengettyű hallatszik. Az idő betelik. Vajon eljön-e? Megszületik-e a béke? Rorátést reményeink beteljesüléséhez közelebb jutunk-e?
            A szent éjszakán karnyújtásnyi közelségbe kerül az ég a földdel. Lehajol a Magas Isten hozzánk, egészen közel, hogy felemeljen és Gyermekfiában magához öleljen valamennyiünket…
            Mert ismer és szeret! Mi pedig tudunk jót tenni, tudunk jók lenni minden hitványságunk ellenére. Könnyen lehet, hogy éppen általunk ér el másokhoz a kegyelem… Talán éppen most, ezen a karácsonyon…
            Nincs is olyan messze az a távoli Betlehem… Ezért hát el kell jutni, oda kell érni, míg parázslik a tűz, míg látszanak a fények, míg zeng a glória. Lássuk dicsőségét!
Az idő betelik, adventi utunk végéhez érünk, ne sajnáljuk az utolsó lépéseket megtenni.
Mert „az Ige testé lett és közöttünk lakott.”  Csak rajtunk múlik, hogy szenteste nálunk is lakást vegyen…
Legyen áldott, boldog karácsonya minden jóakaratú embernek!